A zsidó-keresztény kultúra védelmét, a humanizmus alapvető értékeit csak úgy őrizhetjük meg s úgy örökíthetjük tovább, ha az embertelen gonosz áldozatairól évről évre megemlékezünk.
A Harmadik Birodalom kiemelt célja volt a „végső megoldással” kiirtani minden általa zsidónak meghatározott polgárt. E célra hozták létre a haláltáborokat, amelyek közül a legnagyobb az auschwitz–birkenaui volt. Itt csaknem egymillió zsidót végeztek ki. 435 ezer polgártársunkat deportálták a németek által megszállt Lengyelország területén lévő Auschwitzba, négyötödüket még az érkezésük napján megölték. Összesen 400 ezer magyar zsidót végeztek ki a legnagyobb német halálgyárban a második világháború alatt. A tábort a szovjet katonák 1945. január 27-én szabadították fel.
Kertész Imre Nobel-díjas írónk, aki kamaszként volt a koncentrációs tábor foglya, a felfoghatatlan tragédiában is meglátva a remény lehetőségét úgy fogalmazott: „Ha a holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogyan ez tagadhatatlanul megtörtént, és történik –, irodalma innen: a Szentírásból és a görög tragédiából, az európai kultúra e két kútfőjéből merítheti ihletét, hogy a jóvátehetetlen realitás megszülje a jóvátételt – a szellemet, a katarzist.”
Az első polgári kormány kezdeményezésére 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak napját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.
A zsidó-keresztény kultúra védelmét, a humanizmus alapvető értékeit csak úgy őrizhetjük meg s úgy örökíthetjük tovább, ha az embertelen gonosz áldozatairól évről évre megemlékezünk. Pilinszky Jánossal szólva: „A keresztrefeszítéssel a kereszténység története nem zárult le, hanem megkezdődött. A görög tragédiák megszületésével a görög kultúra nem ért véget, hanem megújhodott. Auschwitz után igenis lehet verset írni, és kell is. Auschwitz példája fekete Napként maga köré vonja, megvilágítja, elrendezi a történteket. Iszonyú tapasztalatainak hátat fordítani nem szabad.”
***
Nem csupán a második világháború előtt és alatt, hanem évtizedekig utána is a polgári konzervatívok által megvetett szélsőjobb védjegye volt az antiszemitizmus. A 21. században e tekintetben is nagyot fordult a világ: mára Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyaránt a baloldal sajátja lett az antiszemitizmus és annak egyik alig rejtett változata, az Izrael-gyűlölet. Alain Finkielkraut francia filozófus úgy vélekedett: „Franciaország az európai zászlót palesztinra cserélte, a francia baloldalnak a nyílt antiszemitizmus többlettámogatást hoz.”
Ahogy Párizsban gyakorivá váltak az antiszemita támadások, úgy az egykor a multikulturalizmus büszke centrumának tartott Berlinben sem érezhetik magukat teljesen biztonságban a zsidók vagy a támadók által zsidónak tételezett polgárok: 2024 első hat hónapjában kétezer antiszemita támadást regisztrált az ezzel foglalkozó RIAS intézet. Az amerikai központú Anti-Defamation League szerint az Egyesült Királyságban a Munkáspártot átszövi az antiszemitizmus, amely – hasonlóan a többi nyugat-európai országhoz és az USA-hoz – részben Izrael önrendelkezési jogainak vitatásában nyilvánul meg, részben a zsidó szervezetek, kulturális események elleni fizikai támadásokban, amelyek mögött jellemzően bevándorlók állnak. A spanyolországi baloldali Képesek Vagyunk (Podemos) párt a bűn államának nevezte Izraelt.
A képlet mindenhol hasonló: a fizikai atrocitások, erőszakos fellépések felelősei az esetek elsöprő többségében bevándorlók, akiket azonban ideológiai céljaikban támogat a baloldal. Ők Izraelnek a Hamasz túszszedése után indított háborúját nem önvédelmi, hanem a szabad Palesztina elleni akcióként írják le, hangosan támogatják az Izrael-ellenes mozgalmakat. Hasonló figyelhető meg az egyetemeken. Az Amerikai Egyesült Államokban Izrael gázai háborújának megindítása után az egyetemeken sosem látott antiszemita kampány tört ki.
Szintén az ADL jelentésében áll, hogy számos nyugat-európai baloldali médium újabban rendszeresen ír a zsidó privilégiumokról. A szervezet azt is állítja, hogy a francia sárga mellényes mozgalmat, illetve – az Izrael-kritikus BDS mozgalom tevékenysége nyomán – a németországi zöldtüntetéseket is átszövi az antiszemitizmus.
A woke párban jár az antiszemitizmussal, és a nyugat-európai baloldali pártok krízisének egyik oka, hogy identitáskeresésükben és a „posztkoloniális lelkiismeret-furdalás” feltalálása óta a bevándorlók által elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket relativizálják, az antiszemitizmust pedig nemegyszer kifejezetten szítják.
Ennek a közegnek erős ellentéte Magyarország. Az Orbán-kormány zéró toleranciát hirdetett minden antiszemita megnyilvánulással szemben, s ezt következetesen képviseli. Budapesten mintegy százezer honfitársunknak van zsidó identitása is, és ők, akárcsak zsidó vendégeink, biztonságban érezhetik magukat hazánkban. Mind a világi zsidó kulturális élet, mind pedig a vallási zsidó élet virágzik Magyarországon, és minden állami támogatás a rendelkezésükre áll. A zsidó emlékhelyeket, önszerveződő kulturális kezdeményezéseket a kormány kiemelten támogatja, Szabadkától a pesti Rumbach Sebestyén utcán át Óbudáig számos zsinagógát újítottak fel.
Hazánkban – ahol nyolc évtizede az állam megbocsáthatatlan módon származásuk miatt üldözte saját polgárait – ma összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban élhetnek a zsidók, mint bármelyik nyugat-európai nagyvárosban.
Nyitókép: Mandiner-archív
A járműveket a felfegyverzett, maszkos egyenruhások vették körül, akik megpróbálták ellökni és távol tartani a tipródó palesztin tömeget.
Írják át az emlékmű oldalán a feliratot, nevesítve a nyilasokat, zsidó magyarokat és a Vörös Hadsereget, mert enélkül ennek az emlékműnek sajnos nincs értelme.
Gyorsan reagáltak a Vlagyimir Putyin elleni merényletkísérlet hírére.
Milyen alapon kötött Izrael tűzszüneti egyezséget a Hamasszal? Mit vár a zsidó állam Donald Trump második elnökségétől? És milyen szövetségesnek bizonyul Magyarország? Gideon Saart kérdeztük.
Néhány évvel ezelőtt Izraelben találkozhattam a vészkorszak pesti túlélőjével, Lustig Évával. Már nincs közöttünk, de a történetét érdemes emlékezetünkben megőrizni. Genda Noémi írása.
Belerokkant Kenderesi Tamás családja az évek óta húzódó doppingáljárásba. Az olimpiai bronzérmes úszó állítása szerint a közelmúltig depresszióval küzdött, de nem adja fel.
A járműveket a felfegyverzett, maszkos egyenruhások vették körül, akik megpróbálták ellökni és távol tartani a tipródó palesztin tömeget.
Szaniszló Sándor, a XVIII. kerület polgármestere öthavi illetményt kapott, mert szerinte a lakosok bizalmat szavazta neki.
